Elvesztetted a farkad? Megkeressem? Ígérem, nem szeggel fogom rögzíteni... Sőt, szerintem rögzíteni sem kellene, csak tudatosítani, hogy ott van még a helyén...

Pl. Mit szólnál, ha megkeresném? Megnézném először, hogy nem csúszott-e le... Levenném a cipődet, zoknidat... a melleimen megmelengetném a lábad, majd - ha már úgyis ott vagyok, megrágicsálnám a lábujjaidat. Egyenként. Az összeset. Megnyalogatnám a talpad, és közben a nadrág szárán felnyúlva keresném, hogy nincs-e véletlenül arra az "elveszett"...

Persze, nem lehet ám akármeddig felnyúlni egy nadrág szárán, előbb-utóbb megakadnék...  Azt hiszem, nem esnék kétségbe... Feljebb csúsznék és megkeresném a nadrág másik végét... A kezem el lenne foglalva a keresgéléssel (csúszás közben biztos találnék pár gyanús dolgot), de fogakkal és az ajkaimmal valahogy csak kicsomagolnálak a felesleges ruhadarabból. Aztán lecirógatnám rólad.  Így egyből nyilvánvalóvá válna, hogy a farkinca nem veszett el, csak elrejtőzött az alsónaci alatt... Szerintem nem is rejtőzködne már annyira...  Kiszabadítanám és simogatva, nyalogatva bíztatnám, hogy ne legyen olyan félénk. És addigra már biztosan nem is lenne az. :)

Én meg befejezem a feltételes módot, mert kijelentőben sokkal könnyebb elképzelve fogalmazni :)

Körbenyalom, bekapom és kicsit harapdálom (ha már így megvan)... A heréidet is kezelésbe, pontosabban számba veszem. Élvezem, ahogy a lélegzeted egyre gyorsabbá válik... Megjegyzem, a hatás nálam sem marad el. Hogy ezt te is érezd, úgy fordulok, hogy könnyen elérhesd a csiklómat, majd odahúzom a fejed...  

Te még túlöltözött vagy hozzám képest. Kicsit félrehúzódsz, de csak addig, míg megszabadulsz a felesleges ruháktól, majd engedsz félig kérő, félig követelő mozdulataimnak, és visszatérsz a lábaim közé...  Minden érintésedbe beleborzongok, szinte remegek. Érzed, hogy teljesen forró vagyok, vágyom rád és a gyönyörre, amit adni tudsz nekem. Nagyon kívánlak!  Vágyakozom, de közben egy percre sem hagylak békén. Nagy élvezettel munkálkodom a lábad között, szívlak, haraplak magamba. Játszom a makkoddal, a heréiddel, harapdálom, nyalom, csókolom a combodat...  Néha a hüvelyembe nyalsz, s a én ívbe feszülök a gyönyörtől. Hogy jobban hozzám férj kicsit eltávolodom, de visszahúzol.

Tövig bennem vagy, és úgy érzem, még mélyebbre kívánkozol, hát szinte lenyellek. Közben már a fejemben dübörög a vér és apró csillagok robbannak a szemem előtt. Remegek. Összerándulok és közben egyre csak húzlak magamhoz, magamba. Kínoz a vágy, a követelés: még! MÉG!  Egyszerre akarok elélvezni veled, de reménytelen. Nem tudom, mit mivel és mennyire csinálok, csak remélem, hogy nem hagyok rajtad maradandó nyomokat. Elkap az ismerős, gyönyörű, vágyva várt érzés és a mennybe repít. Elélvezek.

Szerencsére elég látványos ahhoz, hogy gyorsan utánam gyere...  Ájult percek. Kezem öntudatlanul simogat, arcom még vörös a vágy-korbácsolta vértől, de lassan csitul a vad remegés... Megfordulok, hogy lássalak, majd elsimulok a bőrödön... Jó veled.