Lóvizsga istállóban és szabadban.

A csendőrség lóállománya értékes kincstári vagyont képez, melynek gondozása és szolgálatlépes állapotban való megtartása csakis állandó és fokozott ellenőrzés mellett lehetséges.
Ez az ellenőrzés az időnként megtartandó lóvizsga alkalmával történik.
A lóvizsga célja, hogy a lovak elhelyezéséről, egészségi és erőállapotáról, ápolásáról és a helyes patkolásáról az elöljáró meggyőződhessen.
Ezért a lóvizsgát úgy az istállóban, mint a szabadban külön kell megtartani.
Minden őrsparancsnoknak kötelessége, hogy az istállóban naponként, a szabadban pedig hetenkint egyszer lóvizsgát tartson.
Az istállóban tartandó lóvizsgánál valamennyi ló állásában marad.
Az istállóban elsősorban a következőkre irányuljon az elöljáró figyelme:
a) az istálló levegője: tiszta, szagtalan, száraz és pormentes legyen.
A nyirkos, pangó vizelettől émelygős szagú istállóban a fertőző betegségek kórokozói elszaporodnak, ezért az istállót gyakran kell szellőztetni. A friss, száraz levegő legnagyobb ellensége a kórokozó csíráknak.
b) Az istálló hőmérséklete legalább 12° C legyen. Túl meleg és páratelt istálló egészségtelen. Igen hideg időjárás esetén a lovak pokrócozása kívánatos.
c) Állásokban a lovak oly hosszúra vannak-e kötve, hogy minden ló kényelmesen lefeküdhessék és kinyújtózkodhassék. A lovat rövidre kötni ugyanis csak állatorvosi rendeletre szabad.
d) Zabot, szénát, szalmát nem szabad az istállóban tartani.
e) Almozásra nézve ellenőrizni kell, hogy az alom száraz, pormentes és bőséges legyen.
Az előljáró figyelje meg a lovak erőbeli állapotát, ápoltságát, tápláltságát és viselkedését. Az egészséges ló tekintete élénk, környezetére ügyel, szőre síma, fényes. Az eléje tett takarmányt, különösen a zabot nyerítve fogadja és mohón, jó étvággyal fogyasztja el. A beteg ló tompultan, fejét lehorgasztva áll állásában, környezetére nem ügyel, szőre borzolt, fénytelen.
Az ápolatlan ló szőre sokhelyütt izzadt, összetapadt. A faroktő szőrei nem fedik egymást símán, hanem elállnak, borzoltak (korpázó felületűek). A természetes testnyílások (hüvely, végbél) szennyezettek.
Mielőtt az előljáró egy lóhoz menne, erélyes hangon szólítsa meg nevén. Baloldalról (nyugodtan, nem ugrálva, kapkodva) hozzálépve, lapos tenyérrel veregesse meg a nyak baloldalát és a törzs, majd a fartáj felé haladva, a szőrmentén símítsa végig. Így bizalmat kelt maga iránt.
Az istállóban hosszabb ideig meg kell figyelni a lovakat, hogy nincsenek-e rossz szokásaik, mint pl.: karórágás, levegőnyelés, lánccsiszolás, szitálás, nyalakodás.
A karórágó ló alsó álkapcsát a jászol pereméhez támasztva, nyitott szájon át levegőt nyel és e közben sajátszerű böfögő hangot hallat.
A levegőnyelő ló nyakát kinyújtja, garatizmait megfeszítve, kortyolva nyeli a levegőt.
A lánccsiszoló ló fogait az istállókötőfék tartóláncához dörzsöli.
A szitáló ló fejével jobbra-balra bólogat és szétterpesztett elülső lábaival ugyanolyan irányban tipeg topog.
A nyalakodó ló az istállóban a falat nyalja. Ezt rendesen olyan lovak teszik, melyeknek takarmánya a szervezet sószükségletét nem elégíti ki.
Az idejében alkalmazott szakszerű beavatkozással ezen rossz szokásoknak sok esetben elejét lehet venni. Mindezekről a tiszti parancsnoknak és az állatorvosnak jelentést kell tenni.
Ezek a rossz szokások a lovak szolgálati idejét is lényegesen csökkentik, ezért azokat állományparancsilag leendő letárgyalás végett be kell jelenteni.
A szabadban tartandó lóvizsga céljára szabad teret kell kijelölni, ahova a lovakat egyenként kell elővezetni.
A lovakat feszítőzablával kantározva vezetjük elő. A feszítőzablaszár a ló nyakán marad - tolócsukor előre tolva - a csikószárat pedig akként kell levenni, hogy a feszítőszárak közé

 kerüljön. Ezután a csikószárakat a bal feszítőszár fölött ki kell emelni s úgy megfogni a ló álla alatt, közel a csatokhoz, hogy a mutatóujj a két szár közé, a szár vége pedig a hüvelykujjra kerüljön.
A lovat vizsgára úgy kell elővezetni, hogy a ló bal oldalával néhány lépésnyire az előljáró elé, bal vállával pedig az előljáróval egy magasságba jusson.
Azután a lovas a ló felé fordulva eléje lép, jobb kezében tartva a szárak végét, ezen kezével a bal, bal kezével pedig a jobb szárat fogja meg közel a csatokhoz s úgy állítja a lovat egyenesre. Amint a ló egyenesben áll, a lovas a szemlélő szemébe néz és bemondja a ló nevét.
Az előljáró először megfigyeli a ló általános viselkedését, nevezetesen, hogy nyugodtan áll-e, nincsenek-e rossz szokásai (harapós, első lábával való vágás a lovas felé, ágaskodás).
Ha a ló harapna vagy lovasa felé vágna, a lovas a szárat tartó jobb kezével egyszer-kétszer rántsa meg fölfelé a csikózablát. Ha ágaskodik, bal kezével engedje el a szárat, jobb kezével a szár végét fogva engedjen utána s mikor a szárak lógnak, rántsa meg hirtelen mindkét szárat s ugyanakkor rá is kiálthat a lóra. Ha pedig a ló hátralép, menjen utána, míg meg nem áll. Ezután - anélkül, hogy a lóra nézne - álljon megint melléje és nyugodtan vezesse vissza előbbi helyére. Fontos ilyenkor, hogy a lovas meg ne ijedjen s miközben a ló hátralép, ne nézzen rá.
Majd a tápláltságát és erőállapotát veszi az előljáró szemügyre. A jól táplált, jó erőben levő ló élénk, mindenre figyel, fülei élénken mozognak.

Azután öt-hatméteres körön bal felé haladva lassan körüljárja a lovat s meggyőződik arról, hogy nincsenek-e rajta, főleg pedig a lábakon, külső sérülési nyomok.
Az általános megfigyelés után megkezdi a ló ápoltságának és egészségi állapotának részletes megvizsgálását és megtekinti a fejen:
a) az orrnyílásokat, mely célból széthúzza az orrcimpákat
Ha váladék ürül belőle, orrhurutra, influenzára, mirigykórra vagy takonykórra lehet gyanakodni;
b) a szemboltokat, hogy sarkai ki vannak-e törölve, nem csipásak-e, nincs-e fölöttük a szőr lekopva. A szőrkopás havivakságra vagy butacsirára enged következtetni. A havivak ló szeme ugyanis gyulladásban van és a fájdalom miatt szemboltját a jászolhoz dörzsöli;
c) a tarkóját, hogy nincs-e rajta daganat, melyből később veszélyes tarkósipoly támadhat;
d) a torokjáratban kezével kitapintja a mirigyeket (nyirokcsomókat), ha ezek duzzadtak és fájdalmasak, mirigykórra, ha pedig fekélyesek, takonykórra lehet gyanakodni;
e) az alsó állcsontot, amely ha dudoros, nedves, akkor a lónak fogsipolya lehet ;
Ezután az ápoltság szempontjából kell a fejet és nyakat megvizsgálni. E célból négy ujjal a szőr ellenében végigsímítja a ló nyakát. Ha a ló rosszul ápolt, piszkos, akkor a símítás nyomán kiütközik a por ;
Az üstököt és a sörényt tincsként széjjelválasztva meggyőződik arról, hogy a hosszú szőrök töve tiszta-e. Rosszul ápolt ló hosszú szőreinek töve korpás.
A vizsgáttartó folytatólagosan áttér:
a) a nyakra, melyen az előforduló szőrhullás bőrkiütésre vagy rühre mutat;
b) a maron daganat vagy martörés fordulhat elő, melyből később sipoly származhatik;
c) a nyereg helyét végig kell símítani, hogy nincs-e a lónak nyeregnyomása, esetleg nyeregtörése. Régi nyeregtörések helyén rendesen fehér szőrök nőnek;
d) a heveder helyét is meg keli tapintani, hogy nincs-e hevedernyomása, törése;
e) a könyökön nincs-e daganat vagy patkókelés;
f) a szügyön szügydaganat fordulhat elő.
A szügy alatt, a lábak között a ló bőre gyakran piszkos, mert itt rendszerint elhanyagolják az ápolást;
g) a lábtőn térdtapló és térdjegy szokott előfordulni. A tisztaságot a lábtőn is meg kell vizsgálni, mert itt is elhanyagolják az ápolást.
Az előljáró ezután álljon a ló elé s nézze meg kívülről és belülről:
a) mind a két lábszárat, nincsenek-e rajtuk csontkinövések s ha vannak, azokat a lóanyakönyvi lapba bevezették-e;
b) az inakat oldalról és elülről nézze meg és símítsa
végig hüvelyk és mutató ujjával, hogy meggyőződjön, tiszták-e, rajtuk: índaganat, ínzsugorodás, íncsoport (az ín melegsége gyulladás jele);
c) a lágyékon fordulhat elő sérv, melyet tapintással érzékelhet;
d) a hüvelynél a tisztaságot kell ellenőrizni, itt hüvelyhurut is előfordulhat;
e) a vaszoránál vaszoragyulladás is előfordulhat;
f) a végbélnyílást a farok félrehúzása után kell megvizsgálni a tisztaságra nézve, ugyanekkor a farokszőröket széthúzva, annak tisztaságáról is meg kell győződni.
Ezután a hátsó lábakat kell megvizsgálni, mert:
a csánkon előfordulhat csánkpók, lágy vagy puha pók, keresztpók, őz-, ökör- és nyúltetem.
A csánkpók elülről látható, mert az a csánk első belső részén van. Az őz- és ökörtetem a csánk külső részén van, ezért ez hátulról látható, a nyúltetem pedig - mivel az a csánk hátsó egyenes szalagján van - oldalról látható.
A csánk tisztaságát is meg kell vizsgálni, mert azok ápolását gyakran szokták elhanyagolni.
A sarok felett sarokpók vagy tojásdaganat keletkezhet.
A csüdhajlásokban - különösen gyakran a keselylábú lovaknál ~ csüdsömör szokott előfordulni.
A párta felett pártatiprás, gyűrű és kaptatetem fordulhat elő. A patákat elsősorban abból a szempontból kell megvizsgálni, hogy szabályosak-e, nincsenek-e rajta törések, repedések. A patkó nem lötyög-e, nem nőtt-e bele a patába, szegcsonkok nem állanak-e ki, nincs-e nyírrothadás s végül, hogy elég puha, rugalmas-e.
A patákat lóvizsgára tisztára kell mosni, de bezsírozni nem szabad.
Végül az előljáró a lovat előbb lépésben, majd ügetésben vezettesse el magától, később három méter átmérőjű körön jobbra fordítva ismét vezettesse magafelé és figyelje meg a ló járását. A lépés folyékony, könnyű és tértnyerő legyen. Fontos, hogy a térd mérsékelten hajlítassék s hogy a hátulsó paták nyoma az elülső nyomát elérje. Az ügetés fokozott gyorsasággal és erőkifejtéssel járó mozgás, melynél a ló harántátellenes végtag párját együtt mozgatja úgy, hogy csak két patacsattanás hallható. A lépés közben észlelt előnyök és hátrányok még inkább szembetűnnek az ügetés alatt, miután ennél csak két láb van egyszerre megterhelve; ennélfogva a ló a fájós lábát gyorsabban emeli fel, az egészségeset pedig hosszabb ideig hagyja a földön és ez által egyetlen lépést, vagyis sántítást árul el. A ló jó lépéseiből a többi jármódjai jóságára is lehet következtetni.
Ha a lónál az előljáró sántaságot észlelne, annak okát meg kell keresnie és a lovat állatorvossal kezeltetnie.
A lóvizsgánál oktatás céljából az őrs valamennyi otthon levő tagja résztvenni köteles.

Tájékoztató, illetve használati utasítás a bőrneműek ápolására.