Etetés. Itatás. A lótáp minősége
.
A lótáp beszerzése. Lótápadag kiszabata. A lótáp megőrzése.
Etetés. A ló jó teljesítőképessége elsősorban a táplálkozástól függ.
Jó takarmányozás és itatás a lógondozás legfontosabb és nélkülözhetetlen
alapja.
A lovak jártatása életszükséglet számukra. A jártatás a lélegzésre,
vérkeringésre, izomműködésre éllénkítőleg hat.
A jó lovas (lóápoló) akkor szereti lovát, ha arról legalább is annyira
gondoskodik, mint saját magáról.
Csak a jó táplált lótól várhatunk eredményes munkát.
Etetetési idő: reggel, dél és este. Az etetések egymást lehetőleg egyenlő
időközben kövessék. Etetésre adjunk a lónak nyugalmat és megfelelő időt.
Ha különösebb akadálya nincs, a lovakat etetés után csak két óra múlva
vonultassuk ki.
A zabolás alatt az istállóban teljes csend és nyugalom legyen. A lovasok
(lóápolók) a lovak fejénél állva fogják a kötőfék pofaszíjját, nehogy a
lovak a takarmányt kiszórják. Abrakolás után a szénaadagot tegyük a lovak
elé.
Fárasztó szolgálat után, vagy ha a lovak nagyon kiéheztek, szénával
kezdjük az etetést és csak azután adjuk oda a zabot.
Ha egyik másik ló még teljes lehűlés után sem akar enni, akkor előbb
kevés vízzel kínáljuk meg.
Hosszan tartó betegségben tartó lovakat állatorvosi rendelés, szerint
takarmányozzuk.
A ló etetésénél mint ízesítő, de mint emésztést elősegítő anyag is
nélkülözhetetlen anyag a só. Az ásványi só szükséglete a takarmányok általában
nem elégítik ki, ezért ezt külön kell - hetenként kétszer háromszor - 10-12
grammban adagolnunk.
A legjobb takarmány is értéktelen ha rossz helyen tartjuk. A zabot
száraz és szellős kamrában, jól elcsukható zabos ládában, a szénát pedig
erre a célra megfelelő padláson tartsuk.
Itatás. Etetés után a lovakat itassuk meg. Az itatás éppen olyan fontos
mint az abrakolás. A szomjúságot a lovak néha nehezebben viselik el, mint
az éhséget. A lovakat addig és annyiszor itassuk amíg szomjúságukat nem
oltották. Rendes körülmények között naponta háromszor itassunk, de meleg
évszakban naponta többször is meg kell kínálnunk a lovakat. A ló átlagos
napi szükséglete 30 liter.
Ha esik száraz takarmányokat etetünk, az itatás az etetés után, zöld
takarmány etetésénél pedig azelőtt történjék, ugyancsak etetés előtt kell
itatnunk, ha a lovakat csak száraz takarmány nélkül csak zabot kapnak.
Izzadt lovakat csak teljes lehülésig és lecsutakolásuk után szabad
megitatni.
Járőr szolgálatok alatt, különösen nyáron minden alkalmat ragadjunk
meg a lovak itatására. Nagy hőségben az itatás menetközben nem veszélyes,
feltéve ha tovább menetelünk, s a lovakat nem túl hideg vízzel és lassan
itatjuk. A túl mohó ivást azáltal lehet megakadályozni, hogy az itató vederbe
egy marék szénát vagy füvet dobunk s a zablát a szájból nem vesszük ki.
Itatáshoz csak saját itató vedret szabad használni.
A jó víz tiszta, színtelen, szagtalan és átlag 10-12 C° hőmérsékletű.
Téli időben a túlságosan hideg vizet tartsuk rövid ideig az istállóban.
Az itató edények tiszták legyenek. A lovat lehetőleg mindig ugyanabból
az itató edényből itassuk.
A lótáp minősége. A lovakat szemes vagy erő takarmánnyal és szálas
takarmánnyal etetjük.
A szemes vagy erő takarmány képezi a ló abrakját. Legtermészetesebb
abrak a zab.
A jó zab sárgás fehér színű, száraz teltszemű és tiszta. Ha a zab poros,
földes vagy kavicsos előbb rostáljuk meg.
A zab a legutóbbi termésből származzék, teljesen érett, rendesen fejlődött
legyen; sem betegség által megtámadva, sem pedig meleg, dohos, kellemetlen
szagú és kicsírázott ne legyen.
A zabnak idegen vagy romlott magvakat, úgymint: más gabona félék és
vetemények magvait lóborsót, gömb vagy kőüszögöt, fenés üszögöt port stb.
3,5%-nál nagyobb mennyiségben nem szabad tartalmaznia azaz a zabból az
egybevetett rosta és szemeléki próbánál az említett százaléknál nagyobb
mennyiségű tisztátalanság kiválasztható ne legyen.
1 hl. zab a rostálás után is legalább 42 kg. súllyal bírjon (10 liter
4,2 kg.)
Csupán abrakon nem lehet tartani a lovat. Szálas takarmányt is kell
etetnünk. A szálas takarmány tápláló értéke mellett, nagyobb mennyiségénél
fogva nemcsak a jóllakottság érzetét kelti a lóban, hanem az abrak megemésztését
is elősegíti.
A szálas takarmányféléket szárazan etessük.
A jó réti széna sárgászöld színű, kellemes illatú, teljesen kiszáradt
és ép. Legjobb a legutóbbi ép első kaszálásból származó széna. Ne legyen
benne savanyú fű, sás, nád, káka, tüskés növény s ne legyen poros, dohos,
penészes vagy rothadt.
A folyó évi kaszálása augusztus elseje előtt nem etethető. Tekintettel
arra, egyes vidékeken réti széna egyáltalán nincs, másutt viszont meg nem
felelő minőségű (kákás, sásos, mocsár szagú stb.) terem, meg van engedve,
hogy ily helyeken előzetes engedély alapján réti széna helyett lucernát,
herét vagy muhart szerezzenek be. Ugyancsak ilyen nagyobb tápértékű takarmányokat
kell időnként olyan helyeken is beszerezni, ahol és amikor ezen takarmányok
és a réti széna ára között nincs különbség. Ezen termények adag mennyisége
lovanként és naponként azonos a szénáéval.
Alomszalma gyanánt rendszerint szálas rozsszalmát használunk.
A lótáp beszerzése. A csendőrségi szolgálati lovak részére szükséges
lótápnak (zab, széna, szalma) beszerzése kézi bevásárlás útján történik.
Elv az, hogy lehetőleg állomáshelyenként közvetlen a termelőtől a legjutányosabb
áron a közvetítő kereskedelem kizárásával jóminőségű lótápcikkek szereztessenek
be.
Minden lovasörs tényleges lólétszámának megfelelően általában hatheti
mennyiségben szerzi be a szükséges mennyiségben szerzi be a lótápot, kétheti
lótápmennyiséget tartalékol. A tartalékolt mennyiséget a később beszerzett
lótápcikkekkel időnként át kell cserélni.
A kézi bevásárlást azonnal készpénzfizetés ellenében mindenkor legalább
három csendőrségi egyénből álló bizottság eszközli, mely bizottságban az
őrsparancsnok minden esetben, szakaszparancsnoki székhelyen a szakaszparancsnok,
tiszti székhelyen pedig csapattiszt vesz részt.
A lótáp kiszabata lovanként és naponként a következő: 3000 gramm zab.
3600 gramm széna (vagy lucerna, here, muhar). 2600 gramm alomszalma.
A lótáp megőrzése. A beszerzett lótáp biztos és száraz helyen való
elraktározásáért az őrsparancsnok felelős.
A zabot a zárral ellátott zabosládában, a zaboskamrában ke11 őrizni,
melynek kulcsát az őrs íróasztal kilencedik rekeszében kell tartani, a
kulcsot a mindennapi etetéshez szükséges zabadag felvételezéséhez az őrsparancsnok
adja ki.
A zabosládát zaboskamra hiányában a nyeregkamrában kell elhelyezni,
a szálas takarmányt pedig az istálló feletti padláson kell őrizni.