A lovak takarmányozása, etetés, itatás

Etetés. Itatás. A lótáp minősége
.
A lótáp beszerzése. Lótápadag kiszabata. A lótáp megőrzése.
Etetés. A ló jó teljesítőképessége elsősorban a táplálkozástól függ. Jó takarmányozás és itatás a lógondozás legfontosabb és nélkülözhetetlen alapja.
A lovak jártatása életszükséglet számukra. A jártatás a lélegzésre, vérkeringésre, izomműködésre éllénkítőleg hat.
A jó lovas (lóápoló) akkor szereti lovát, ha arról legalább is annyira gondoskodik, mint saját magáról.
Csak a jó táplált lótól várhatunk eredményes munkát.
Etetetési idő: reggel, dél és este. Az etetések egymást lehetőleg egyenlő időközben kövessék. Etetésre adjunk a lónak nyugalmat és megfelelő időt. Ha különösebb akadálya nincs, a lovakat etetés után csak két óra múlva vonultassuk ki.
A zabolás alatt az istállóban teljes csend és nyugalom legyen. A lovasok (lóápolók) a lovak fejénél állva fogják a kötőfék pofaszíjját, nehogy a lovak a takarmányt kiszórják. Abrakolás után a szénaadagot tegyük a lovak elé.
Fárasztó szolgálat után, vagy ha a lovak nagyon kiéheztek, szénával kezdjük az etetést és csak azután adjuk oda a zabot.
Ha egyik másik ló még teljes lehűlés után sem akar enni, akkor előbb kevés vízzel kínáljuk meg.
Hosszan tartó betegségben tartó lovakat állatorvosi rendelés, szerint takarmányozzuk.
A ló etetésénél mint ízesítő, de mint emésztést elősegítő anyag is nélkülözhetetlen anyag a só. Az ásványi só szükséglete a takarmányok általában nem elégítik ki, ezért ezt külön kell - hetenként kétszer háromszor - 10-12 grammban adagolnunk.
A legjobb takarmány is értéktelen ha rossz helyen tartjuk. A zabot száraz és szellős kamrában, jól elcsukható zabos ládában, a szénát pedig erre a célra megfelelő padláson tartsuk.
Itatás. Etetés után a lovakat itassuk meg. Az itatás éppen olyan fontos mint az abrakolás. A szomjúságot a lovak néha nehezebben viselik el, mint az éhséget. A lovakat addig és annyiszor itassuk amíg szomjúságukat nem oltották. Rendes körülmények között naponta háromszor itassunk, de meleg évszakban naponta többször is meg kell kínálnunk a lovakat. A ló átlagos napi szükséglete 30 liter.
Ha esik száraz takarmányokat etetünk, az itatás az etetés után, zöld takarmány etetésénél pedig azelőtt történjék, ugyancsak etetés előtt kell itatnunk, ha a lovakat csak száraz takarmány nélkül csak zabot kapnak.
Izzadt lovakat csak teljes lehülésig és lecsutakolásuk után szabad megitatni.
Járőr szolgálatok alatt, különösen nyáron minden alkalmat ragadjunk meg a lovak itatására. Nagy hőségben az itatás menetközben nem veszélyes, feltéve ha tovább menetelünk, s a lovakat nem túl hideg vízzel és lassan itatjuk. A túl mohó ivást azáltal lehet megakadályozni, hogy az itató vederbe egy marék szénát vagy füvet dobunk s a zablát a szájból nem vesszük ki. Itatáshoz csak saját itató vedret szabad használni.
A jó víz tiszta, színtelen, szagtalan és átlag 10-12 C° hőmérsékletű. Téli időben a túlságosan hideg vizet tartsuk rövid ideig az istállóban. Az itató edények tiszták legyenek. A lovat lehetőleg mindig ugyanabból az itató edényből itassuk.
A lótáp minősége. A lovakat szemes vagy erő takarmánnyal és szálas takarmánnyal etetjük.
A szemes vagy erő takarmány képezi a ló abrakját. Legtermészetesebb abrak a zab.
A jó zab sárgás fehér színű, száraz teltszemű és tiszta. Ha a zab poros, földes vagy kavicsos előbb rostáljuk meg.
A zab a legutóbbi termésből származzék, teljesen érett, rendesen fejlődött legyen; sem betegség által megtámadva, sem pedig meleg, dohos, kellemetlen szagú és kicsírázott ne legyen.
A zabnak idegen vagy romlott magvakat, úgymint: más gabona félék és vetemények magvait lóborsót, gömb vagy kőüszögöt, fenés üszögöt port stb. 3,5%-nál nagyobb mennyiségben nem szabad tartalmaznia azaz a zabból az egybevetett rosta és szemeléki próbánál az említett százaléknál nagyobb mennyiségű tisztátalanság kiválasztható ne legyen.
1 hl. zab a rostálás után is legalább 42 kg. súllyal bírjon (10 liter 4,2 kg.)
Csupán abrakon nem lehet tartani a lovat. Szálas takarmányt is kell etetnünk. A szálas takarmány tápláló értéke mellett, nagyobb mennyiségénél fogva nemcsak a jóllakottság érzetét kelti a lóban, hanem az abrak megemésztését is elősegíti.
A szálas takarmányféléket szárazan etessük.
A jó réti széna sárgászöld színű, kellemes illatú, teljesen kiszáradt és ép. Legjobb a legutóbbi ép első kaszálásból származó széna. Ne legyen benne savanyú fű, sás, nád, káka, tüskés növény s ne legyen poros, dohos, penészes vagy rothadt.
A folyó évi kaszálása augusztus elseje előtt nem etethető. Tekintettel arra, egyes vidékeken réti széna egyáltalán nincs, másutt viszont meg nem felelő minőségű (kákás, sásos, mocsár szagú stb.) terem, meg van engedve, hogy ily helyeken előzetes engedély alapján réti széna helyett lucernát, herét vagy muhart szerezzenek be. Ugyancsak ilyen nagyobb tápértékű takarmányokat kell időnként olyan helyeken is beszerezni, ahol és amikor ezen takarmányok és a réti széna ára között nincs különbség. Ezen termények adag mennyisége lovanként és naponként azonos a szénáéval.
Alomszalma gyanánt rendszerint szálas rozsszalmát használunk.
A lótáp beszerzése. A csendőrségi szolgálati lovak részére szükséges lótápnak (zab, széna, szalma) beszerzése kézi bevásárlás útján történik. Elv az, hogy lehetőleg állomáshelyenként közvetlen a termelőtől a legjutányosabb áron a közvetítő kereskedelem kizárásával jóminőségű lótápcikkek szereztessenek be.
Minden lovasörs tényleges lólétszámának megfelelően általában hatheti mennyiségben szerzi be a szükséges mennyiségben szerzi be a lótápot, kétheti lótápmennyiséget tartalékol. A tartalékolt mennyiséget a később beszerzett lótápcikkekkel időnként át kell cserélni.
A kézi bevásárlást azonnal készpénzfizetés ellenében mindenkor legalább három csendőrségi egyénből álló bizottság eszközli, mely bizottságban az őrsparancsnok minden esetben, szakaszparancsnoki székhelyen a szakaszparancsnok, tiszti székhelyen pedig csapattiszt vesz részt.
A lótáp kiszabata lovanként és naponként a következő: 3000 gramm zab.
3600 gramm széna (vagy lucerna, here, muhar). 2600 gramm alomszalma.
A lótáp megőrzése. A beszerzett lótáp biztos és száraz helyen való elraktározásáért az őrsparancsnok felelős.
A zabot a zárral ellátott zabosládában, a zaboskamrában ke11 őrizni, melynek kulcsát az őrs íróasztal kilencedik rekeszében kell tartani, a kulcsot a mindennapi etetéshez szükséges zabadag felvételezéséhez az őrsparancsnok adja ki.
A zabosládát zaboskamra hiányában a nyeregkamrában kell elhelyezni, a szálas takarmányt pedig az istálló feletti padláson kell őrizni.

Lóvizsga